együnk valamit

Szilveszter éjszakájának egyik fénypontja lehet ennek az igen vicces desszertnek a felszolgálása, bár mi tagadás, egy nagyobb társaság vendégül látásakor jól
megdolgozhatunk a sikerért. Kevés langyos tejben a cukrot és az élesztőt megolvasztom, majd a tálba szitált liszt közepébe öntöm. Összegyúrom a maradék
tejjel, az olvasztott vajjal, egy tojással, sóval és a citrom reszelt héjával. Ha szép foszlós-szakadós a tésztám, meleg helyre félreteszem, és 30 percig kelesztem.
A jól megdagadt tésztát kb. 4 mm-esre nyújtom, majd kiszaggatok belőle 20,
egyenként 8 cm átmérőjű és 10 db 4 cm átmérőjű kört. A maradék tésztából 20 db háromszöget formázok – ezekből lesznek a visszahajtogatott, kajla malacfülek.
Tíz nagy karika közepébe egy-egy kanál kemény szilvalekvárt teszek, a peremét megkenem tojássárgájával, majd összeillesztem a malac arcával, azaz egy újabb 8 cm-es tésztakörrel úgy, hogy a széleket jól összenyomkodom (pl. a kiszúró másik, tompa oldalával), nehogy kifolyjon majd az olvadó lekvár.
A kisebbik karikákból kiszaggatom az orrlyukakat, a fülekkel együtt megkenem a hátulját tojássárgájával, és a malacpofára ragasztom. A kivajazott tepsire helyezem a kész fejeket, immár a kis hízók teljes ábrázatát átkenem tojássárgájával, s kelesztem újabb 20 percig. Közben előmelegítem a sütőt 200 fokra (gázsütő 6-os fokozata), majd 15 percen át sütöm őket. Ha kihűlt, kis tejszínt nyomok a szemek helyére, és kávészemeket helyezek a közepébe.